Minden idők legőrültebb meccsén dőlt el az Európa-liga döntő a Puskás Arénában - ORIGO (2024)

Természetesen telt ház és fergeteges hangulat volt a Puskás Arémában, 61 476 volt a hivatalos nézőszám.

Az El-döntő mindkét csapat számára óriási téttel bírt, hiszen a gyenge bajnoki idény miatt a Bajnokok Ligája szereplésre egyik együttesnek sincs esélye az utolsó forduló eredményeitől függetlenül, ám a győztes a következő szezonban a BL-főtábláján szerepelhet. A Sevilla a La Ligában csak a 11. helyen áll, azaz vereség esetén egy évet távol maradna a nemzetközi porondtól, míg a Roma hatodik jelenleg a Serie A-ban, vagyis ismét az Európa-liga, vagy rosszabb esetben a Konferencia-liga maradna, ha kikapna a magyar fővárosban.

Összességében mindkét csapat döntőbe jutása meglepetés volt,

de a Sevilla klasszisai az idény legfontosabb részében lendültek formába, míg az idény során rendre sérülésektől tizedelt rómaiak annak örülhettek, hogy olyan vezéregyéniségeik, mint Paulo Dybala és Chris Smalling a döntőre felépültek.

Noha Mourinho a meccs előtti sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a világbajnok argentin támadó csak húsz-harminc percet fog játszani majd a bokasérülése miatt, mégis helyet kapott a kezdőcsapatban. Dybala csapatba kerülése mellett más meglepetés nem volt a kezdőcsapatok összeállításában, így az olaszok a Rui Patrício – Ibanez, Mancini, Smalling – Spinazzola, Cristante, Matic, Celik – Pellegrini – Dybala, Abraham kezdővel léptek pályára a Puskás Arénában. A Sevillából azonban hiányzott egy világbajnok, mivel Marcos Acunát kiállították az elődöntő visszavágóján.

José Luis Mendilibar így a Bunu – Jesús Navas, Badé, Gudelj, Telles – Fernando, Rakitic – Ocampos, Óliver Torres, Gil – en-Nesziri tizeneggyel futott ki a pályára, vagyis tulajdonképpen mindkét gárda a legerősebb összetételében kezdte a finálét.

Már rögtön a döntő 2. percében kettős ápolás miatt állt a játék, miután egy római szögletet követően Ibanez és Gudelj fejelt össze, de végül mindkét játékos maradhatott a pályán.

A mérkőzés első komoly helyzetére a 12. percig kellett várni, akkor Roma szerezhetett volna vezetést, de Spinazzola próbálkozását vetődve védte a visszafelé mozgó kapus. A következő percekben némiképp a Sevilla birtokolta többet a labdát, de a kapuk nem forogtak veszélyben, sok apró szabálytalanság tördelte a játékot. Az iramra ugyanakkor nem lehetett panasz, ahogy a hangulatra sem:

az olasz szurkolók félelmetes légkört teremtettek a Puskás Arénában, a sevillai Ivan Rakitic például egy szögletet is alig mert elvégezni az olasz tábor közelében.

A 31. percben a Roma támadója, Tammy Abraham a fejét fogva összeesett a tizenhatoson belül, miután Gudelj elrúgta előle a labdát, de a videobíró és Anthony Taylor játékvezető nem ítélt tizenegyest.

A 35. percben aztán megszerezte a vezetést a Roma, amely az előzetes várakozásokkal ellentétben nem játszott alárendelt szerepet. Egy labdaszerzés után Mancini adott remek kiugratást Paulo Dybalának, aki kilépett ziccerben, majd 13 méterről kilőtte a bal alsó sarkot. A spanyol csapat játékosai a gól után egyöntetően reklamáltak Anthony Taylor játékvezetőnél, mert úgy látták, Dybala gólja előtt szabálytalanul szereztek labdát az olaszok, de a videobíró jóváhagyta a találatot. Érdekesség, hogy

Lionel Messi óta Paulo Dybala az első argetin játékos, aki gólt lőtt egy európai kupadöntőben.

A vezetés megszerzése után Mourinho együttese semmi mást nem csinált, csak folyamatosan rugdalta el a labdát és tördelte a játékot. A spanyolok először a 43. percben veszélyeztettek, akkor egy szögletet követően Fernando fejelt öt méterről kapu fölé. Majd az első félidő hét perces hosszabbításában a Sevilla nagyobb nyomást helyezett ellenfelének kapujára, és centiken múlt csak az egyenlítés: Rakitic mintegy 21 méterről, kapásból lőtt, de a labda a bal kapufán csattant.

A második félidőt sokkal nagyobb elánnal kezdte a Sevilla, a nyomás pedig gyorsan góllá érett, igaz ehhez az olaszok közreműködése is kellett, ugyanis egy öngóllal sikerült egyenlíteni.

Jesus Navas középre tekert labdáját Mancini megpróbálta kirúgni, de a combjáról a saját kapujába juttatta a labdát.

Az egyenlítés után a Sevilla megérezte a vérszagot, és beszorította saját kapuja elé a Romát, amely meglehetősen tanácstalannak tűnt. Egy pontrúgás után aztán mégis a Roma szerezhetett volna újabb gólt, de a beívelt labdát Abraham három méterről a kapusba rúgta.

A feszült hangulatú találkozó 75. percbében aztán büntetőt ítélt az angol játékvezető a Sevillának, miután Ibanezt elkaszálta Ocampost a tizenhatoson belül. Végül némi meglepetésre a videobíró visszanézése után felülbírálta döntését és visszavonta a büntetőt.

A rendkívül hajtós, de nem kimondottan látványos és élvezetes mérkőzés hajrájában a Sevilla becsülettel ment előre a győztes gólért, a Roma pedig csak a védekezésre koncentrált, így az eredmény nem változott már, jöhetett a kétszer tizenötperces hosszabbítás.

A ráadás rendkívül gyenge színvonalú játékot hozott, a Sevilla próbálkozgatott, de hiányzott az átütőerő, a Roma célja pedig érezhetően az volt, hogy csak valahogy kihúzza a tizenegyespárbajig.

Több érdekes eset is történt a hosszabbításban, Lamela könyöklése után Ibaneznek szakadt fel a szája, csodával határos módon az argentint azonban nem állították ki az eset után. Majd egy kisebb tömegjelenet alakult ki, miután a spanyolok megunták Mourinho játékosainak állandó szimulálását, és heves szóváltás alakult ki a két kispad között.

A maratoni hosszúságú finálét végül a 132. percben fújta le Anthony Taylor, így következhettek a tizenegyesek. Az idegek harcát a Sevilla bírta jobban, a római játékosok közül Mancini és Ibanez is hibázott, ám a spanyolok nem hibáztak - igaz, Gonzalo Montiel újra lőhette az elsőre kihagyott büntetőjét. Ezzel megszakadt José Mourinho sikersorozata, ellenben tovább folytatódott a Sevilláé, amely története során hetedik alkalommal diadalmaskodott a második számú európai kupasorzat fináléjában. Rádásul az andalúz együttes a Puskás Arénában aratott sikerével biztosította helyét a Bajnokok Ligája főtábláján.